**************************

Jár még erre valaki ???

**************************

Kíváncsi valaki, hogy mi történt azóta ???

*************************

Meséljek ???

*************************

Igen, úgy érzem ez az utolsó bejegyzés itt ebben a blogban.

Azért indítottam, hogy leírjam azokat a gondolatokat, amiket a párommal nem tudok megbeszélni. Amiket nehéz megbeszélni, vagy adott pillanatban nehéz megfogalmazni.

Neked írtam Drágám!

Nekem könnyebb volt bizonyos mondanivalókat először itt megfogalmazni, összeszedve a gondolatokat és azokat jobban átgondolva, rendszerezve, megkeresve az odaillő szavakat leírtam, kiírtam magamból és utána már könnyebb volt szemtől szemben is elmondani.

Sok kritikát kaptam ezért attól a kevés olvasótól aki követte írásaimat. De nem baj, sőt, egy két kivételtől eltekintve ezekből tanultam, okultam.

Akkor írtam, amikor úgy éreztem sok problémám van. Amikor kevés problémám volt, akkor keveset írtam. Nekem segített. Nagyon sokat segített. Ezt talán az olvasók is érezhették.

És most jó. Nagyon jó.

Mitől lett jó? Nem tudom.

Bár az írások jelentős része a szexre volt kihegyezve, akik nem csak egy-egy bejegyzést olvastak, azok érezhetik, hogy itt azért lényegesen többről volt szó, mint pusztán szexről. Volt egy kiinduló állapot melyben nem érzetem jól magam és eljutottunk egy olyan állapotba, ahol jól érzem magam. Közben a problémáim jelentős része változatlanul megmaradt, sőt van ami rosszabb lett, de MÉGIS jobban érzem magam.

Ismét társak lettünk. Testi és lelki társak. Akik támogatni tudják egymást. És talán ez hiányzott.

Nem azt mondom, hogy most minden tökéletes. Kívülállók biztosan számtalan hibát találnának és vetnének a szememre vagy a szemünkre. Ami most van az az adott helyzethez képest és SZÁMUNKRA tökéletese.

Lehetne jobb is? Lehetne lényegesen kevesebb problémánk is? Persze. És majd lesz is, hiszen mindketten azon igyekszünk, hogy így legyen. De addig is jó.

Tudunk annak örülni AMI VAN. És nem azon sírunk, hogy nincs az, AMI LEHETNE. Majd lesz.

És zárszóként ezt mondom mindenkinek aki itt volt, vagy ide tévedt. Nem a tabletta vagy bármi más volt a bölcsek köve.

Amikor megérzed azt Kedves Olvasó, hogy egyszerűen boldog vagy attól, hogy reggel ébredéskor ott van a másik melletted és rád mosolyog, és pusztán már ennek tudsz örülni és ez boldoggá tesz, akkor megérted miről beszélek.

Ennyi

...mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy szemtelenség elkezdeni mesélni valami, aztán csöndben maradni, miközben az olvasók, ha nincsenek is túl sokan, de kíváncsiak a folytatásra. Mea culpa, mea maxima culpa.

És mi a folytatás? Oda csatolnék vissza, hogy pár héttel ezelőtt elmélkedtem, hogy ha elhagyjuk a fogamzásgátló tablettát az vajon segít-e a Kedvesem libidóján, a hangulatán, a fáradékonyságán, a közérzetén. Ezt akkor megbeszéltük és úgy döntöttünk megpróbáljuk. Ennek több mint hat hete.

Nos a történések engem leptek meg a legjobban. Én magamban nem vártam különösebben semmit az első időszaktól, mert mindenhol azt olvastam, hogy idő kell mire a mesterséges hormonok kiürülnek és elmúlik a hatásuk. Illetve abban sem voltam biztos, hogy ez egyáltalán működni fog-e. bíztam benne, hogy egy próbát megér, aztán majd meglátjuk.

Ezzel szemben a hatás gyakorlatilag azonnal jelentkezett. Legszebb álmomban sem gondoltam volna ilyen elementáris változást. Az én Kedvesemet mintha kicserélték volna. Nem mondom hányszor szeretkeztünk az elmúlt egy hónapban, mindenkinek a fantáziájára bízom. Annyit mondok csak, hogy nem is emlékszem mikor volt olyan utoljára, hogy több egymást követő napon is együtt voltunk. Az én Drágám kezdeményez. Bújik hozzám. Dorombol. Többször mondja, hogy kíván és ezt kifejezésre is juttatja. Hosszan és érzékien szeretkezünk. És olyan hangokat tudtam belőle előcsalni egy-egy orgazmus kapcsán, amit korábban csak nagyon ritkán.

És hogy ez tényleg a tablettán múlott? Vagy most jött el nála a tavasz? Vagy ezek együtt? Nem tudom. De igazából most nem is érdekel. Azok a hétköznapi problémák, amik korábban megvoltak, azok most is megvannak. De valahogy mégis más.

Most jó. Nagyon jó. Meghitt, szeretet teljes, testileg és lelkileg maximálisan kielégítő. Remélem sokáig, nagyon sokáig így marad.

Most boldog vagyok. Maximálisan boldog.

Valamelyik nap azt mondta a Kedvesem, hogy most, hogy nem szedi a tablettát, most kellene kettesben elutaznunk egy hétvégére, hogy úgy igazán egymással tudjunk foglalkozni!

Kell ennél több?

:-)

Helyszín a család nappalija. Időpont hétköznap reggel fél nyolc körül, indulás előtt nem sokkal. Szereplők Feleség (anya), Férj (apa), Nagylány (hatéves óvodás). A színen van még a Kislány (három éves óvodás), de neki most nem osztottak lapot. Párbeszéd:

- Nagylány (minden előzmény nélkül): Anya, én úgy születtem, hogy ti dugtatok?

- Anya (köpni nyelni nem tud, de megőrzi a hidegvérét): ezt miért kérdezed kislányom?

- Nagylány (változatlan érdeklődéssel): mert az óvodában azt halottam, hogy úgy születik a kisbaba, hogy a fiúk a fütyijüket összerakják a lányok nunijával és az a dugás.

- Anya (higgadt, de keresi a szavakat): igen kislányom, úgy lesz a kisbaba. Majd ha nagyobb leszel elmondom.

- Apa (mosolyog, szintén keresi a szavakat, de nem találja): igen kislányom, ha már így rákérdeztél dugtunk, úgy lettél te is és a húgod is.

(Kislány jobbról balra pislogva, narancslét szürcsöl és figyel)

- Nagylány (felháborodva): és most is szoktatok dugni?! Én nem akarom, hogy ti dugjatok. Én nem akarok dugni! Ha nagy leszek én is fogok dugni??? Fúújjjj!!!

- Apa és anya (egyszerre sóhajtva): remélem kislányom még nagyon sokáig nem is fogsz dugni!

- Apa (mentegetőzve, szókimondóan): de mi anyával szeretünk dugni!!

- Anya (apára néz és mosolyog, helyeslően bólogat): akkor ha ezt így megbeszéltük, akkor akár indulhatnánk is az oviba!

Hát kérem szépen, szülőnek lenni nem könnyű. De ezek a szösszenetek színesítik a hétköznapokat. És bármennyire felkészületlenül is éri az embert, ez azért sokkal elviselhetőbb, mint az időnkénti reggeli hiszti és nyafogás, ami már indulás előtt kikészíti az ember idegeit.

És majd titokban dugunk, hogy a gyerekek meg ne tudják! :-))))

Én nem vagyok egy édesszájú ember, sőt életem első 30 évében ki lehetett kergetni a világból egy szelet csokoládé tortával. Minden bajom volt, ha meg kellett ennem. Egyetlen édesség van, amit kifejezetten imádok az pedig az oroszkrém torta. No abból sem mindegyiket, csak egyetlen cukrász által készítettet, mert szerintem ő készíti a világ legfinomabb oroszkrém tortáját.

Ezt ezért mondom, mert az életem hasonlít egy cukrászdához, egy olyan cukrászdához, ahol csak és kizárólag e nevezett oroszkérm torta kapható. Én pedig ott élek benn ebben a cukrászdában. Akármerre nézek mindenhol ezt az ínycsiklandozó finom süteményt látom. A levegőt körbelengi a semmihez nem hasonlítható illat. Gyönyörűen néz ki, tökéletesen van díszítve, gondosan formázott tejszínhabbal a tetején, apró aranybarna mazsolaszemek látszanak a gondosan válogatott és elrendezett szeletek oldalán. Az illat, a látvány, a díszítés együttese tökéles ahhoz, hogy az ember nyála összefusson a szájában és folyamatosan vágyjon a süteményre. Folyamatosan enni akarjon.

Milyen boldog ember! - gondolják azok, akik a kirakaton keresztül néznek be az üzletbe. Ott az rengeteg gyönyörű sütemény, akkor és annyit eszik belőle amennyit akar!

Igen, ez kívülről nagyon jól néz ki, pláne ha azt látják, hogy én pedig ott mosolygok a bolt közepén süteménnyel a kezemben. Mert kézbe vehetem, nézegethetem, beszippanthatom az illatát. Rakosgathatom, nézhetem gyönyörű krémsárga színüket, a tejszínhab fehérjét, a mazsolák barnáját. Ott lehet köztük a nap minden percében. Dédelgethetem.

---

Csak meg nem ehetem őket.

---

Néha jut egy-egy falat. De nem a legjavából, a legszebben díszítettből. Ami jut, az inkább olyan maradék. Ami a sütés végén megmarad, amit nem raksz ki a polcra. Tudom, hogy ugyanolyan finom az íze, az illata, de nem azt kívánom, hanem a díszítetted, a tejszínhabosat. Persze örülök annak is, hiszen tényleg ugyanolyan finom, mégis más. Emez csak egy falat, gyorsan bekapja az ember, útban a raktárból a konyha felé, vagy pult mögött ácsorogva.

De igazából nem ezt szeretném. A szépet, a díszítettet akarom. Legalább néha. És nem futtában akarom bekapni hanem megadni a módját. Porcelán tányérra tenni, kényelmesen leülni vele a cukrászda legszebb asztalához, és szépen lassan megenni. Élvezni minden falat látványát, ízét, illatát. Hagyni, hogy ez a hármas kényeztesse az érzékszerveimet.

És igazából nem tudom, hogy miért nem ehetem meg a szépet. Soha senki nem mondta azt, hogy nem ehetem meg, sőt elvileg enyém az összes sütemény, nem eladó, senki más nem ehet belőle csak én. De mégsem. Nem sikerül. Kezembe veszem a szépet, elindulok az asztal felé, de mire odaérek, már megint csak egy maradék falat lesz. Kár vele leülni. Vagy el se jutok, mert leesik a tányérról út közben. Vagy mikor ennék, akkor éppen nincs.

Valamiért a díszes torta nem akarja, hogy megegyem. Mintha a díszek nem nekem szólnának. Persze jó lenne ha beszélni tudna és elmondaná. De nem mondja.

És tudom, hogy a kirakaton keresztül elég hülyén néz ki, hogy csak ülök egy bolt közepén és egy tortával próbálok beszélgetni, ahelyett, hogy megenném...

Én még próbálkozom.

Párbeszéd ma reggel:

- Feleség: Drágám gyere, nézd meg légy szíves hogyan tegyük fel a függönyt. A jobb oldalon legyen inkább vagy a bal oldalon?

- Férj: Hmm... szerintem a bal oldalra, mert ott jobban mutat. A másik oldalon úgy túl zsúfolt lenne.

- Feleség: Örülök, hogy ezt mondod, én is így gondoltam.

- Férj: Értem. De ha már tudtad hogyan akarod, akkor miért kérdeztél meg? Mi lett volna, ha a jobb oldalt mondom?

- Feleség: akkor meggyőztelek volna, hogy a bal oldal jobb. Így viszont úgy érezheted, hogy részt vettél a döntési folyamatban. :-)

Nálunk ilyenek is vannak. És ez jó. Szeretem ha határozott vagy Drágám és van véleményed és azt fel is vállalod akár velem szemben is.

Már csak az önzést kellene egy kicsit gyakorolni. Hogyan tudsz önzőbb lenni és kicsivel többet gondolni Magadra, mint akármi másra. Hogy ne az legyen, hogy vannak a Roppant Fontos Dolgok az első 182 helyen, aztán vagyok én, aztán a kettőnk kapcsolata aztán Te magad.

Első maradjon a gyerekek, második legyen kettőnk kapcsolata, aztán Te magad, aztán én és utána jöhet minden Roppant Fontos Dolog.

Menni fog, én tudom! :-)

Persze az ember, mármint a férfiember agya mindig kattog a megoldás keresésen. Az enyém kattog. Az én hülye agyam úgy van beállítva, hogy az "azért mert csak" típusú válaszokat nem fogadja el. Mindig kell, hogy legyen ok. Olyan nincs, hogy nincs ok. Ha pedig van ok, akkor azt ki lehet küszöbölni, meg lehet változtatni, stb.

Ma teljesen véletlenül került a szemem elé egy írás a neten valami fórumban, hogy az ott író hölgynek mennyire hatással volt a libidójára a fogamzásgátló tabletta, amit szedett. Gyakorlatilag a vágya a nullára csökkent, állandóan levert volt, és majdnem ráment az egész kapcsolata. Aztán abbahagyta a szedését és mintha kicserélték volna. Ekkor egy icipici csengő csilingelni kezdett az agyamban. Hiszen ez kísértetiesen hasonlít a mi helyzetünkre. Nem sok időm volt, de lázasan elkezdtem kutatni a témában. És nagy meglepetésemre megszámlálhatatlan mennyiségben találtam hazai és külföldi oldalakon ugyanilyen véleményeket. Köztük nagyon sokan pont arról a gyógyszerről, amit Te is szedsz Drágám. Természetesen volt ellenvélemény is, de 20:1 arányban mindenki egyhangúan libidó csökkenésről számolt be (egyéb mellékhatások mellett).

Ez lenne az ok? Ilyen egyszerű lenne? Hogy egy hormontartalmú tabletta, mégha az egyik legalacsonyabb ilyen is, ennyire hatással lenne a vágyra és ezáltal a mindennapi életünkre? Tényleg igaz lenne?

Annak idején még a gyerekek előtt én támogattam ezt a módszert, mert két előnye is volt, egyrészt férfi oldalról sokkal kényelmesebb és egy icipicit jobb érzés is az együttlét, mint a korábban használt óvszerekben, másrészt jótékony hatással volt a menstruációd rendszertelenségére és az azzal járó fájdalmakra. Szóval ilyen szempontból jó választás volt. Álmomban sem jutott eszembe, hogy ez a nemi életünk intenzitásának csökkenésével fog járni. Ha ez a megoldás, akkor vesszen a tabletta, és éljen az óvszer! Ha kell kettőt húzok alkalmanként, csak jöjjön vissza a libidó, a vágy!!!

Nem tudom, hogy tényleg jó-e ez az irány, vagy vakvágány. A lelki dolgokon természetesen a tabletta elhagyása sem segít, bár a hormonok elég intenzív hatással vannak a közérzetre is ha jól tudom laikusként.

Beszéljünk Drágám a nőgyógyászoddal és kérjük ki a véleményét! Ha ezen múlik, akkor hagyjuk a tablettát a fenébe. Persze ezzel lehet, hogy visszajön a rendszertelenség és a görcsök is. Lehet, hogy 4-5 nap rosszabb lesz mint most, de talán a többi 23-24 sokkal sokkal jobb!!!

Ez most nagyon feldobott! Lehet, hogy közel járok a megoldáshoz! Juhéééé!!!!!

:-)))))))

Nem tudom ki van a "Férjfelesége" nick mögött, de tételezzük fel, hogy Te vagy Drágám. Így az ott felvetettekre közvetlenül Neked válaszolok.

Hogy gondoltam-e, hogy lelki dolgok vannak a háttérben. Igen gondoltam. Sőt, meg vagyok győződve róla. Próbáltam-e beszélni róla Veled? Számtalan alkalommal. Mindenféle stílust és módszert megpróbáltam már, próbáltam barátságosan, szerelmesen, haragosan, kioktatósan, semlegesen, de eddig még nem jártam sikerrel. Csak olyan dolgokat tudtam meg a beszélgetések során, amit egyébként is tudtam, vagy egyszerűen kikövetkeztethető volt egyébként is. Ismerem a "kórképet", ismerem a tüneteket és most a szexet felejtsük is el teljesen.

Az általában véve vett pesszimizmusod, az időnként túlzott aggódás a gyerekek és az élet egyéb dolgai miatt, a néha-néha előtörő hipochondria mely fizikális tüneteket is produkál, a frusztráltság, Önnönmagad és képességeid alábecsülése, bizalmatlanság saját magaddal szemben, az elégedetlenség saját magaddal, a testeddel, a súlyoddal. Ezek hátterében mind mind lelki tényezők állnak. Bár sokkal valószínűbb, hogy csak egy lelki tényező áll, mely mindennek az eredője.

Én ezt már régóta tudom. Sokszor próbálkoztam "tüneti kezeléssel", amikor bátorítalak, hogy szakadj ki egy kicsit a hétköznapok szürkeségéből, csinálj valami mást, valami számodra nem megszokottat. Sportolj, járj el táncolni, keress valami hobbit, menj emberek közé, ismerkedj, flörtölj, horribile dictu randizz! Legyen egy kis életed rajtam és gyerekeken, a családon kívül is. Menj el, gyűjts élményeket és gyere vissza hozzánk. Számtalan olyan lehetőség van, ahol sikerélményeket tudsz gyűjteni, ahol pozitív visszacsatolásokat kapsz idegen emberektől ami erősíti az önbizalmadat és énképedet. Ez segíthet eltemetni magadban a lelki problémát, a frusztráltságot, származzon az akárhonnan is. Számtalanszor beszéltünk róla, kedved is lenne hozzá, csak meg kellene tenni az első lépést. De ezt neked kell megtenni.

Persze lehet, hogy a tüneti kezelés nem elég. A valódi ok feltárásához azonban az én "pszichológiai" ismeretem szánalmasan kevés. Nekem nem nyílsz meg, nekem nem tudod, nem akarod elmondani az okot. Lehet, hogy annyira nehéz, vagy már annyira el van temetve. De még kísért.

Természetesen az is lehet, hogy az ok én magam vagyok. Bennem van. Valamit tettem a múltban vagy teszek folyamatosan a jelenben, ami ezt okozta. Számtalanszor gondoltam már erre és megszámlálhatatlan órát kutattam a múltamban a jelenemben, hogy rájöjjek. De ez eddig nem sikerült. Akkor pedig kicsi az esély, hogy nekem el fogod mondani. Nekem nem nyílsz meg, nem mondod el, bárhogy is szeretném. Pedig ilyenkor lehet, hogy az a megoldás, hogy a gyulladt sebet feltépjük és hagyjuk jól kivérezni, hogy kitisztuljon és be tudjon gyógyulni. Ehhez viszont szakember kell. Érintőlegesen beszéltünk már róla. És lehet, hogy meg is kellene lépni.

Vagy egyszerűen csak mondd el. Mondd el tárgyilagosan, vagy dühösen, olvasd rám, szembesíts vele. Kíméletlenül.

Szar ezt kimondani, de már az is megfordult a fejemben, hogy Neked kellene egy szerető. Valaki ismeretlen aki megnyit, aki kihozza belőled a benned szunnyadó tüzet és felkorbácsolja a szenvedélyed és ezáltal önbizalmat ad és javítja az életkedved, az optimizmusod, az önértékelésed! Aki irányt mutat. Ezt így még kimondani és csak futólag elképzelni is rettenetesen fáj, de mindennél jobban szeretlek téged és azt akarom, hogy boldog légy. Mindenek előtt.

Azt akarom, hogy ÉLJ! Egy gyönyörű és okos nő vagy! Minden körülmény adott ahhoz, hogy élvezd egy kicsit az életet. Legyél kicsit önzőbb és gondolj többet magadra. A hétköznapok a maguk apró cseprő problémáival nem azért vannak, hogy túléljük őket. A gyereknevelés, a háztartás, a munkahely problémái mindig is voltak és lesznek is. Ne ezek megoldásáért éljük. Ennek ellenére éljünk!

A hétköznapokat nem túlélni kell, hanem megélni! Örülni neki és élvezni! Megengedni magunknak az élvezetet, legyen az bármi is!

Ezt gondolom én. De lehet, hogy nagyon messze járok az igazságtól és a valódi okoktól. lehet, hogy vak vagyok, érzéketlen és tudatlan. Nem tudom.

Akkor viszont mondd meg mielőbb! Ha fájni kell, hát fájjon!

Úgy gondoltam kiírok magamból néhány gondolatot. Igazából már mindegyikről írtam korábban, de most késztetést éreztem, hogy ezeken a kérdéseken újra elmorfondírozzak.

Adva van egy sok éves kapcsolat, házasság. A két fél ennyi idő után is szerelemmel gondol a másikra, egymásban találták meg az igazit. Vannak súrlódások, konfliktusok, de még mindig meg tudták oldani a problémákat. A férfi vágyik a nőre, imádja a teste minden négyzetcentiméterét, a bőre tapintását, az illatát, mindent. A nő simán letagadhatna 10 évet, két gyermek után is, ismeretlenek gyakran olyan 25 év körülinek gondolják és elkerekedett szemmel néznek amikor kiderül, hogy nem annyi. A férfi így negyven felé is hatalmas libidóval rendelkezik, forr a vére, imádja a szexet. Nem úgy általában imádja, hanem kifejezetten a feleségével imádja a szexet. Minden szexuális fantáziájának a főszereplője a felesége, aki a szemében az igazi nő. Próbált másra gondolni, elképzelni mással is milyen lehet, de rájött, hogy az neki nem megy. Nem akarja. Nem testileg, lelkileg nem. Ő lelkiismeret furdalás és szégyenérzet nélkül szeretné kiélni a vágyait, azzal a nővel, aki a társa az életben. Akit szerelemmel szeret testileg-lelkileg. És mindent megtenne érte, bármit, amit csak a nő kíván.

A nő szintén szerelmes a férjébe. Ezt mondja, mutatja is. A férj érzi és látja is. Tudja, hogy hiányzik a nőnek ha nincs vele. A nő gondos, precíz háziasszony, tökéletesen vezeti a háztartást, rend van és tisztaság mindig. Nagyon jó anya, van türelme a gyerekekhez sokat foglalkozik velük, de tud szigorú is lenni, ha kell. Jó ízlése van, gondosan öltözködik, rafináltan tudja hangsúlyozni a nőiességét. Isteni lábai vannak, amit tud is magáról, és ennek megfelelően választ cipőt és harisnyát. Sok férfi megfordul utána az utcán.

A férfi boldog, hogy ő a felesége és a nő boldog, hogy a férfi a társa.

Jó hangzik, ugye? Persze mindig van egy kis DE.

De valami kicsi hiányzik. A férjnek biztosan. A feleség tudja, hogy a férj rettenetesen egyszerűen működik. Imádja őt, imádja a testét, imádja vele a szexet. Ha megkapja a nőt, akkor utána hegyeket képes mozgatni és lehozni a csillagokat. Ha nem kapja meg, akkor először vágyódó. Majd szomorú. Majd fásult. Majd ingerült és magába fordul. De nem kell mindig megkapnia, ezt nem mondja a férj sem. A vágyódás egy bizonyos fokig jó és ösztönző. Aztán nagyon gyorsan rossz lesz. A sok visszautasítás lélekölő.

A férj nem érti, hogy ha a nő szerelemmel szereti, ha egyébként mindent megtesz érte és kedveskedik neki, akkor miért pont a szexualitás az, ahol zárt ajtókon dörömböl. Nem kell mindig szeretkezni. Nincs is rá mindig lehetőség. De a nő tudja, hogy milyen hatással van a férfira. Tudja, hogy pár szóval, egy mosollyal, egy érintéssel mekkora vágyat tud ébreszteni a férfiben. Ha a nő tudja, hogy az egyébként fáradt, lehangolt, morcos férfit hogyan tudja bárhol bármikor egy csepp erotikával, némi rafinériával, egy kis kényeztetéssel nagyjából 92 másodperc alatt az egekbe repíteni, akkor ez miért tabu és miért érzi ezt a vágyát a férfi valami szégyellni való dolognak?

A férj csak őrlődik. Mondani nem meri, mert már annyi kudarcban volt része, hogy inkább elő sem hozza a témát. Néha azért beszélnek róla. Ha éppen olyan a pillanat. A nő tudja, érti és meg is ígéri, hogy odafigyel. Aztán minden megy tovább változatlanul.

A férfi bármit megtenne a nőért. Most már úgy van vele, hogy annak is örülne, ha legalább az okot tudná. De nem tudja mit tegyen.

Tudom, már megint nyafogok és túl sokat gondolkodom. De itt most a határozottság sem segít. Sem a falhoz szorítás.

Csak egy kicsi hiányzik.

Sokat dolgoztam ma, 8 körül értem csak haza. A munka szellemileg kimerített, de a rettenetesen vágyom a szexre. Vágyom Rád! Napközben többször is elkalandozott a gondolatom, hogy ma este nagyon meg foglak dugni. Ne érdekel, hogy duzzogni fogsz, hogy későn megyek haza, nem érdekel, hogy fáradt és álmos leszel, és inkább aludni akarsz. Most nem.

Persze duzzogsz kicsit, de nem vészes, persze látom rajtad a fáradtságot, de nem érdekel. Csak mosolygok. Talán nem is érted. Nem baj. Majd megtudod. Az ágyékom már nagyon lüktet.

Kettesben vagyunk már, a kölykök alszanak. A konyhában teszel-veszel, mikor mögéd állok. Nem ölellek át, ahogy szoktam, csak a csípőnk ér össze. Azt akarom, hogy érezd a vágyam. A füledhez hajolok és belesúgom: itt most a pulton Drágám, nagyon meg foglak dugni. Így hátulról. Hátranézel kérdőn és próbálsz elhúzódni. Nem hagyom, szorosan tartalak és belecsókolok a nyakadba, miközben a másik kezem már az öled felé indul. Hagyjál, mondod, de érzem a hangodban azt a pici bizonytalanságot, ami kell nekem.

Tiltakozol még, de kezem már a bugyidban van és érzem a nedvességet. Szánk is találkozik és vad szenvedélyes csók kezdődik. Csípőm már mozog, ujjam már benned van. Hatalmas vágyat érzek, hogy megfordítsalak, letérdeltesselek és a szádba adjam a farkam egy kis kényeztetésre, de most mást ígértem. Csókolózás közben félelmetes gyorsasággal tolom le a gatyámat, szabadítom ki a farkam és rántom le a rajtad lévő ruhát is. A pultra döntelek, jobb lábadat felemelem és a pultra teszem és azzal a mozdulattal már nyomulok is be a puncidba. Halk sikoly és a behatolás öröme. Látom azt a kéjes vigyort rajtad, ami tovább tüzel.

Ezt akartad, ugye? Erre vágytál, ugye? Hát most megkapod. Nincs érzelgősség, nincs romantika, kőkemény szex van. Nem fog sokáig tartani, de nem érdekel, nem számít. Hörgés szerű hangok jönnek elő belőlem, hogy a válladba markolva újra és újra tövig nyomom beléd a farkam. Még-még-még, dug-ni-a-kar-lak!!! A hajadnál fogva hátra húzom a fejed, és a szádba csókolok. Már nincs kontroll. Nincs. Csak még egy lökés, csak még egy, még egy, még.

nincs tovább