Süteménybolt
2011.04.18. 12:24
Én nem vagyok egy édesszájú ember, sőt életem első 30 évében ki lehetett kergetni a világból egy szelet csokoládé tortával. Minden bajom volt, ha meg kellett ennem. Egyetlen édesség van, amit kifejezetten imádok az pedig az oroszkrém torta. No abból sem mindegyiket, csak egyetlen cukrász által készítettet, mert szerintem ő készíti a világ legfinomabb oroszkrém tortáját.
Ezt ezért mondom, mert az életem hasonlít egy cukrászdához, egy olyan cukrászdához, ahol csak és kizárólag e nevezett oroszkérm torta kapható. Én pedig ott élek benn ebben a cukrászdában. Akármerre nézek mindenhol ezt az ínycsiklandozó finom süteményt látom. A levegőt körbelengi a semmihez nem hasonlítható illat. Gyönyörűen néz ki, tökéletesen van díszítve, gondosan formázott tejszínhabbal a tetején, apró aranybarna mazsolaszemek látszanak a gondosan válogatott és elrendezett szeletek oldalán. Az illat, a látvány, a díszítés együttese tökéles ahhoz, hogy az ember nyála összefusson a szájában és folyamatosan vágyjon a süteményre. Folyamatosan enni akarjon.
Milyen boldog ember! - gondolják azok, akik a kirakaton keresztül néznek be az üzletbe. Ott az rengeteg gyönyörű sütemény, akkor és annyit eszik belőle amennyit akar!
Igen, ez kívülről nagyon jól néz ki, pláne ha azt látják, hogy én pedig ott mosolygok a bolt közepén süteménnyel a kezemben. Mert kézbe vehetem, nézegethetem, beszippanthatom az illatát. Rakosgathatom, nézhetem gyönyörű krémsárga színüket, a tejszínhab fehérjét, a mazsolák barnáját. Ott lehet köztük a nap minden percében. Dédelgethetem.
---
Csak meg nem ehetem őket.
---
Néha jut egy-egy falat. De nem a legjavából, a legszebben díszítettből. Ami jut, az inkább olyan maradék. Ami a sütés végén megmarad, amit nem raksz ki a polcra. Tudom, hogy ugyanolyan finom az íze, az illata, de nem azt kívánom, hanem a díszítetted, a tejszínhabosat. Persze örülök annak is, hiszen tényleg ugyanolyan finom, mégis más. Emez csak egy falat, gyorsan bekapja az ember, útban a raktárból a konyha felé, vagy pult mögött ácsorogva.
De igazából nem ezt szeretném. A szépet, a díszítettet akarom. Legalább néha. És nem futtában akarom bekapni hanem megadni a módját. Porcelán tányérra tenni, kényelmesen leülni vele a cukrászda legszebb asztalához, és szépen lassan megenni. Élvezni minden falat látványát, ízét, illatát. Hagyni, hogy ez a hármas kényeztesse az érzékszerveimet.
És igazából nem tudom, hogy miért nem ehetem meg a szépet. Soha senki nem mondta azt, hogy nem ehetem meg, sőt elvileg enyém az összes sütemény, nem eladó, senki más nem ehet belőle csak én. De mégsem. Nem sikerül. Kezembe veszem a szépet, elindulok az asztal felé, de mire odaérek, már megint csak egy maradék falat lesz. Kár vele leülni. Vagy el se jutok, mert leesik a tányérról út közben. Vagy mikor ennék, akkor éppen nincs.
Valamiért a díszes torta nem akarja, hogy megegyem. Mintha a díszek nem nekem szólnának. Persze jó lenne ha beszélni tudna és elmondaná. De nem mondja.
És tudom, hogy a kirakaton keresztül elég hülyén néz ki, hogy csak ülök egy bolt közepén és egy tortával próbálok beszélgetni, ahelyett, hogy megenném...
Én még próbálkozom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.18. 16:36:16
ez lehet, hogy egyszerűen az együtt töltött sok-sok év. a feleség részéről megkopott a varázs. részedről pedig azért nem, mert "éheztetve" vagy. ill. azért illan el olyan gyorsan részedről is az az ihletett pillanat, mert már részedről is megszokott. és persze elveszi a kedved a torta "húzódozása"
vergődő · http://vergodo.blog.hu 2011.04.22. 12:17:07
Nincs elképzelt tökéletes pillanat. Hétköznapok vannak, tele küzdelemmel, fáradsággal, ki nem elégített vágyakkal, csalódásokkal. És néha suta kis szelet jut, néha pompázatos. De az oroszkrémtorta így is úgy is ugyanaz.