Ezt talán a használati utasítás részben lenne jó helyen, de azért leírom ide kiegészítésként: vannak nagyon egyszerű döntési helyzetek, amiket nem tudok eldönteni helyetted. De ha mégis nagy nyomás nehezedik rám, hogy eldöntsem, akkor ne várd el, hogy a döntésemet megindokoljam, mert nem tudom. Mondok egy példát:

Reggel 8:12 perc. Már kicsit késésben vagyunk, tehát teljes a káosz, kapkodás, idegesség. Ekkor kapom készületlenül, két zokni felhúzás közt a kérdést: mit adjak a gyerekre, pulóver+polárfelső+dzsekimellény vagy pulóver+béleltkabát? Puff. Tudom, hogy válaszolnom kell, méghozzá a másodperc tört része alatt, hogy határozottnak és jó apukának tűnjek, de képtelenség. Mind a két választási lehetőség tökéletes megoldás a problémára. Mind e kettő mellett lehet számtalan pro és kontra érvet hozni, mindegyik jó választás.

Tudom, hogy azért kérdezed, mert te is ugyanerre jutottál és könyebb megkérdezni, mint még tovább tökölődni a problémán, és húzni az időt. De ha te nem tudod eldönteni, akkor én miért tudnám? De nem baj, vállalom a döntést: pulóver+béleltkabát. És itt jön az amire végképp nem számít az ember két zokni közt: csuklóból érkezik a kérdés: miért?

Kész. Memory overflow, kékhalál, végtelen ciklus. Gyakorlatilag nincs az az emberi (bocsánat: férfi) agy, amely a rendelkezésre álló tizedmásodpercek alatt logikailag jól felépített, Téged is megnyugtató érvrendszert tudna felsorakoztatni. Ilyenkor csak pilsogok, probálok szavakat formálni, értemeseket és annyit nyögök ki, hogy 'Csak'.

Persze tudom, hogy ez a legrosszabb válasz, sokkal jobb lett volna például a "...azért szerelmem, mert ez a padlizsán színű kis kabát remekül megy a gyermek cipője színéhez, és olyan kis ennivalóan aranyos benne...". Ez valószínüleg téged is megnyugtatna és azt mondanád magadban, hogy milyen remek ember is az én férjem, de sajnos a férfi agy erre képtelen. Pláne két zoknifelhúzás között.

Így ismét megkapom a "...rád már megint nem lehet számítani..." örökzöldet. Nem baj. Férfi vagyok, és erre képtelen. De másban jó vagyok!

És így is imádlak Drágám!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.