Kisördög
2010.12.03. 10:51
Nem tudom Drágám Te hogy vagy vele, de én néha úgy vagyok: hiába vagy ott mellettem, hiába akarok beszélgetni veled, valahogy nem megy. Különféle érzelmek telepednek a belsőmre, teljes mindegy mi váltotta ki azokat, sok esetben semmi közük nincs hozzád és nem is komoly dolgok, de ezek mint valami méreg tönkre teszik a hangulatot.
Olyan ez mint az a hasonlat, hogy tegyünk egy vödör vízbe egyetlen csepp trágyalevet, az az egész vödör vizet tönkre teszi, abból inni már senki nem kíván... Ilyenek ezek az önmagukban jelentéktelen dolgok, megrontják, tönkreteszik, megmérgezik a hangulatot, és nagyon nehezen múlnak el.
Biztos van olyan ember, aki nem ilyen, aki könnyedén felül tud kerekedni az ilyen apróságokon. Én csak ritkán. Gyakrabban nem. Különösen reggelente kezelem nehezen ezeket. Nem tudom miért, ne kérdezd, küzdök ellene, küzdök, de sokszor gyenge vagyok. Elbukom.
Szólsz hozzám és pedig nem hallom. Vagy hallom de indulatosan válaszolok. Mintha te lennél az oka, pedig nem te vagy. Csak éppen te szóltál hozzám. Ha az angol királynő szólna, valószínűleg őt is leugatnám. Amit persze azonnal megbánok, de a megbánás a következő mondatig tart. Mintha valami hülye kisördög böködné vasvillával a lelkem, hogy "Ő az! Ő a hibás! Harapd át a torkát! Hgrrr!!" Nem akarlak bántani mégis megteszem. Aztán megbánom.
Hidd el küzdök ellene és talán abban megerősítesz, hogy az utóbbi időben azért már nem túl gyakran fordult elő. Sajnos ma reggel igen. :-(
Kérlek ne haragudj rám! :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2010.12.04. 16:46:07
Férj 2010.12.04. 20:27:43