Ismét
2011.01.09. 17:13
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!
(Ismét) Nem megy nekünk a beszélgetés, ha eleve prekoncepcióval állunk hozzá. Meg sem hallgatjuk mit mond a másik , mert úgy gondoljuk, hogy tudjuk, hogy mit akar mondani, és arra a mondanivalóra nekünk már jól bevált sablonos válaszaink vannak... Ez a süketek párbeszéde. Ennek semmi más nem lehet a vége mint elbeszélés egymás mellett (ismét), a másik megbántása (ismét) és veszekedés (ismét).
Annyit akartam ma (ismét) mondani, hogy valamit nem csinálunk jól, valami hiányzik az életünkből. NEM, nem azt mondtam (ismét), hogy TE nem csinálsz jól valamit és TE nem tudsz engem boldoggá tenni, hanem azt mondtam, hogy az életünk a jelenlegi formájában nem jó, kicsit másképpen kellene csinálnunk. Ez nem rólad szól, vagy rólam szól, hanem RÓLUNK szól (ismét).
Hiába mondod, hogy nézzem meg ezt vagy azt, kérdezzem meg ezt vagy azt, hogy ők hogy élnek, ők hogy csinálják 1-2-3 gyerekkel, az engem nem érdekel, hogy ők hogy csinálják, és attól nem leszek boldogabb. Egyébként akiket példának hoztál, azok mind másképpen csinálják, mint mi.
Én nem hiszem el, hogy az életünk abból kell, hogy álljon, hogy reggel felkelünk, kapkodunk, sietünk, bosszankodunk, majd ledolgozzunk a 6-8-10-12 órát, mikor hogy, hazamegyünk, jó esteben nem kell e gyerekkel bosszankodni, mert nem hisztiznek, rossz esetben hisztiznek. Vacsora, fürdés, 1órás gyerekfektetési procedúra, majd jó esetben lerogyás a kanapéra, rossz esetben ekkor van idő a vacsorára, majd kanapén alvás, éjfél körül hálószobába átköltözés és alvás reggel hatig. Nap-mint-nap. Egyik a másik után és ezen kívül NEM történik semmi.
A gyerekkel hétköznap nem lehet programot csinálni, elmenni egy boltban, egy áruházba, vagy beülni valahová kajálni valamit, mert 10 perc után a hajunk az égnek áll a viselkedésüktől és inkább menjünk haza, majd megoldjuk máskor, máshogy. Gyerekek nélkül meg végképp soha sehová, mert ugye nincs kire hagyni őket. Soha se egy mozi, se egy vacsora, se egy szinház, vagy csak egy séta a városban, vagy beülni egy kávéra, vagy elmenni egy kiállításra, vagy barátokkal találkozni egy vacsorára, vagy egy borozásra. Nem, ilyen nincs, nem lehet. Csak ugyanaz a móka minden nap. Munka-haza-munka-haza-munka-haza-munka-haza...
Ne mondja nekem senki azt, hogy ha van két gyermeked, akkor mondj le a világon minden kikapcsolódásról, mert úgysem tudod megvalósítani sem gyerekekkel együtt, sem nélkülük. Én nem így képzeltem az életemet, amikor 10 évvel ezelőtt elképzeltem, hogy milyen lesz majd amikor családunk lesz. És ne mondja nekem senki, hogy ez így van, törödjek bele, (mert mások is így vannak ezzel) és ezen nem lehet változtatni. És nem értsd már megint félre, nem ÉN akarok kikapcsolódni, hanem azt akarom, hogy MI csináljunk egy kicsit mást is, mint a napi mókuskerék. Együtt: 2 és/vagy 2+2 fő.
És bele zöldülök sem tudom neked ezt elmagyarázni, nem érted meg, hogy mi a bajom, hogy mi hiányzik szerintem az életünkből, mert csak
a) értetlenül nézel rám,
b) azonnal magadra veszed és azt mondod, hogy TE nem tudsz engem boldoggá tenni...
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
értse már meg valaki, hogy mit akarok és min szeretnék változtatni!!! De ehhez egyedül kevés vagyok, ehhez KETTEN kellünk, ehhez TE is kellesz, de ha nem érted meg, mit akarok, akkor má' nem tudom hogyan magyarázzam el......
És ne mondd nekem azt, hogy erre nincs pénzünk, és ez pénz kérdése, mert azonnal tökön szúrom magam...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Csengery Kristóf - ÉLETSZOBRÁSZ 2011.01.12. 09:17:34
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cipikus 2011.01.10. 16:06:07
mokuslanyka 2011.01.10. 22:42:07
Kb. egy hónapja találtam rá a blogodra :) és meg kell mondjam, hogy nagyon szeretem! Szeretem a stílust ahogy írsz, szeretem ahogy a problémákról írsz és szeretem ahogy minden sorodból árad az, hogy mennyire szereted, imádod, csodálod, rajongasz a feleségedért.
Én még várok arra a fiúra, akinek én vagyok az ajándék, de nagyon szeretném ha hasonlóan szeretne, mint te a feleségedet.
Ami pedig a programokat illeti :) Bár jelenleg külföldön élek, nyáron haza megyek 1 hónapra. Nagyon szívesen vigyázok az ördögfiókáidra, hogy kettesben lehess a szerelmeddel... Addig pedig, beszélj barátokkal, testvérekkel, nagyszülőkkel, szomszédlánnyal, hogy felügyeljenek a csemetékre egy kicsit. Így eltudtok szökni egy mozira vagy egy vacsorára és máris nem lenne olyan szürke a következő nap :))
Kitartást!!!
Gritty goose 2011.01.11. 08:43:24
Miért nem érti a feleséged? Azt gondolom, talán azért mert nincs szüksége rá, mert neki így kerek az élet, ahogy.
De ha nem így van, akkor beszélgess vele erről...neki mi hiányzik? Azt hogy lehetne megvalósítani.
Nem értem, ugyan nekem csak egy gyermekem van, de soha azért nem kellett boltból, étteremből kijönnünk, mert nem tudott viselkedni, BKV-n soha nem őrjöngött és nem szirénázott.
Valami nem működik jól nálatok. Ezzel is foglalkozni kellene.
Egyébként meg kezdhetnétek mondjuk egy IKEA-val, ott van a gyerek játszóház, nektek meg az emeleten az étterem. Hm????
Mit gondolsz róla?
Ha a csibék kiugrálták magukat, talán a fektetés sem tart 1 óráig.
A hétköznapok általában minden családban szürkék, és laposak, de már a péntek délutánra be lehet csempészni ilyen kis programot.
Férj 2011.01.11. 14:21:58
Köszönöm Neked!
vagyok, vagy nem 2011.01.11. 22:53:33
vagyok, vagy nem 2011.01.11. 22:55:44
(ja, amúgy én vagyok a kócos, csak én ilyen tudathasadásos vagyok :) )