Nem tudom...
2011.01.20. 16:27
...hogy miért volt szükség a tegnap esti cirkuszra.
Nagyon jól telt a tegnapi nap. Sok mindent sikerült megint elintéznünk, nagyon szépen haladunk az üzleti ügyekkel. Jó kedvünk volt, beszélgettünk. Bár, állítólag reggel én tiszteletlenül beszéltem Veled mások előtt, jobban mondva kioktattalak, mint egy óvodás gyereket. Én nem érzem így, de ha Te így érzed, akkor bocsáss meg érte, nem volt szándékos.
Nem voltam se ideges, se türelmetlen, se feszült, semmi olyan amit általában szóvá szoktál tenni nekem. Mi értünk haza a nagyobbik gyermekkel először, nem sokkal utánunk érkeztetek ti is a kicsivel. Vártam Rád, hiányoztál, megint napok óta nem volt időnk egymásra. Tegnap időben is értem haza, gondoltam lesz egy lazább esténk. Lazább alatt persze azt értem, hogy mindent megcsinálunk amit egyébként is meg kell, csak erre nem két óra áll rendelkezésre, hanem ennél sokkal több. (Persze azonnal hallom is a válaszodat, hogy TE megcsinálod amit kell, mert ÉN általában nem veszem ki a részem a munkából. Ezen most nem vitatkoznék...)
Hazaérkezés után teljesen jól elbeszélgettünk. Ültünk az ágyon és átbeszéltük újra a nap eseményeit. Jó kedvünk volt, Neked is jó kedved volt. Aztán elkezdtünk pakolászni, illetve én leültem, hogy még megírjak egy emailt, illetve említettem, hogy este majd még dolgoznom kellene egy kicsit.
Aztán nagyjából 3 másodperc alatt olyan viselkedésbeli változáson estél át, mintha valaki teljesen más emberré változtál volna. Durván nekem estél, hogy én már megint nem csinálok semmit, nem látom meg a munkát, Te megszakadsz a tennivalókba, bezzeg én k..vára ráéerk a kanapén ülni és a számítógépet pötyögtetni. Meglepetésemben köpni-nyelni nem tudtam és a durva támadásra durva védekezés volt a válasz.
Elszállt az agyam...
Lehet, hogy nem látom meg a munkát. Lehet, hogy több segítségre lett volna ott akkor szükséged, de könyörgöm, nem lehet tisztességesen szólni??? "Drágám légyszives pakold el a gyerekek ruháit a gyerekszobába." Sosem szoktam, mert nem tudom Te mit hová szoktál tenni és nem is akarom megtanulni. El tudom pakolni, de biztosan nem oda és nem úgy fogom ahogy Te szoktad. Mondd azt, hogy ma, vagy mátol ez az én dolgom és megcsinálom. "Nem pakoltad ki a kosárból a bevásárolt cuccokat, csak leraktam a konyhába." Igen. Te sem pakoltad ki és én sem, azért, mert EGYMÁSSAL beszélgettünk a hálószobába. Igen, lehet, hogy nem vettem észre. Ha nem veszem észre, akkor csak annyit kell mondani: "Drágám légyszives pakold ki." Ennyi. Nem nekem ugrani és átharapni a torkom.
De végül is hálás is lehetek érte, mert egyébként sokkal inkább vágytam volna arra, hogy este összebújva heverjünk a kanapén és tévézzünk vagy beszélgessünk, minthogy dolgozzak. Ezek után azonban a legkisebb mértékben sem vágytam rá, hogy veled legyek. Helyette nagyon hatékonyan és nagyon kreatívan be tudtam fejezni a munkámat.
Az ügyfelem hálás lehet érte Neked.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nuncy 2011.01.20. 20:12:33
Ifigenie 2011.01.21. 07:33:56
Egyikőtök sem mondta ki! Ő sem, és Te sem.
És mi lett a vége?!
Kínlódás a köbön.
Feleségnek, mert nem pakoltál, neked meg mert nem volt veled...
