Veszélyes dolog ez napló írás. Ad egyfajta hamis biztonságérzetet azzal kapcsolatban, hogy ha problémám van, akkor majd leírom a blogba és azzal megnyugszom kicsit és talán a probléma is megoldódik. De sajnos ez messze nem igaz. Persze jó érzés leírni, mert így van aki "meghallgat" de ettől nem változik az égadta világon semmi.

Nem szeretnék oda eljutni, hogy a naplóírás egy pótcselekvéssé válik, ezáltal mintegy menekülve a való világ elől, létrehozva egy fantázia világot magamnak, amiben minden olyan amilyennek én elképzeltem...

A problémákat a hétköznapokban kell megoldanom. Csak az a baj, hogy pontosan nem tudom megfogalmazni a problémát. Csak érzem. Érzem, hogy nem vagyok teljesen boldog. Nem boldogtalan vagyok, fére ne értsd, hiszen van két gyönyörű gyermekem, egy csodálatos feleségem, anyagi biztonság, szerető család, de a hétköznapokból mégis hiányzik valami. Egy ki meghittség, több bensőség, és helyette kevesebb előítélet és sztereotípia. Amikor "tudjuk", hogy mit gondol, mit fog csináli, válaszolni a másik a helyzet negatív értelmében. És inkább nem teszek vagy mondok valamit. És Te sem. Ez a tipikus "bazd meg medve a fűnyíródat" szituáció.

Nem tudom hogyan álljak neki. Azon gondolkoztam a napokban, hogy elmegyek egy szakemberhez, egy párterapeutához, vagy szexuál terapeutához. Hátha ő rá tud vezetni, hogy valójában hol kell keresni a problémát. Mi az ok és mi az okozat? Min kell változtatni ahhoz, hogy más dolgok is változzanak? Eldöntöttem: elmegyek szakemberhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.