Eddig szándékosan kerültem a témát, hogy a pénzről írjak. A pénzügyi kérdések nálunk otthon nagyon szenzitív területnek számítanak. Valami fajta tabu, amiről nem beszélünk.

Azt olvassa az ember szerte szét, hogy a családok nagy többségénél az asszony szokta a házipénztárat kezelni, mert a nők jobban be tudják osztani a pénzt és reálisabban gondolkodnak. Nálunk ez valahogy fordítva alakult. Mind a ketten nagyon jól be tudjuk osztani a pénzt, ismerjük az értékét és tudjuk mit jelent X összeget megkeresni. A különbség az köztünk, hogy én abszolút hidegen, érzelem mentesen kezelem a pénzügyeket, míg Te Drágám nagyon gyakran érzelmi oldalról közelítesz a témához. Ez talán azért alakult így, mert én nagyon régóta foglalkozom a pénzzel, pénzügyekkel és megtanultam abszolút hideg fejjel, kizárólag a számokat szem előtt tartva kezelni az ügyeket. Te nem foglalkoztál pénzzel és az elején szívesen rám hagytad ezen ügyek kezelését. Aztán így maradt.

Hosszú éveken keresztül elő sem került ez a téma, mert sokkal többet kerestünk, mint amit költöttünk. Akkor csak azt nehezményezted, hogy nem kellene édesapám "üzleti" ügyeit pénzzel támogatni. Bevallom ebben rád kellett volna hallgatnom. Talán ebben az egy kérdésben hagytam figyelmen kívül a racionalitást.

Aztán más üzletet kezdtünk építeni és hosszú időn keresztül nem volt bevétel, de a korábbi életszinvonalunkat fentartottuk. A tartalékainkból éltünk. Aztán ezek elfogytak. Megjegyzem: pont jókor, mert addigra az üzlet beérett. Azonban a tartalékok felélése téged Téged nagyon megviselt érzelmileg. Sokszor próbáltunk erről beszélgetni, de sosem sikerült, mindíg összevesztünk. Én reálisan, számokkal próbáltam érvelni, Te érzelmekkel, szülői tanítással, stb. Ez a kettő összeegyeztethetelen. És most is az. Ha otthon előkerül a pénz téma picit összerándul a gyomrom és igyekszem terelni, mert el akarom kerülni a veszekedést. Te pedig ilyenkor mindíg rossz kedvű leszel és általában az esténk el van rontva.

Az elmúlt hetek eseményei talán téged is kicsit optimistábbá tettek. Köszönhetően a Nagy Üzletnek és az egyéb történéseknek. Azt szeretném ha bíznál bennem és mepróbálnál kevésbé érzelmesen és sokkal racionálisabban gondolkodni. A pénz ne egy kínos kerülendő kérdés legyen köztünk, hanem csináljunk úgy, mintha nem is lenne. Nem cél, sosem tekintettük annak, talán nem is eszköz. Van, volt és lesz is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.