Belül
2010.11.11. 11:45
Gondolatban naponta átlagosan 3-5 alkalommal szeretkezünk. Az eloszlás nem egyenletes, vannak napok amikor gyakorlatilag nem nagyon tudok másra gondolni, mint folyamatosan csak a szexre és vannak napok, amikor szinte eszembe sem jut. Ezt sok minden befolyásolja, nem mennék bele a részletekbe, nincs is jelentősége.
Gondolatban sokszor szeretkezünk oly módon, ahogyan a valóságban nem. Rengeteg szituációt elképzeltem, átéltem már magamban Veled. Gondoltaban mindketten rettenetesen élveztük. Itt most nem kell extrém, szélsőséges dolgokra gondolni, azok egyébként sem vonzanak. A gondolataimban elsősorban a vad erotikán, az érzékiségen, a vágyak felkorbácsolásán van a hangsúly. Amikor szinte az őrületig izgatjuk, húzzuk a másikat, kihasználva minden olyan dolgot, amiről tudjuk, hogy a másik megőrül érte, hogy aztán a végén egy robbanás-szerű kielégülésben hulljunk alá a semmibe.
Ha látok az utcán egy csinos, vonzó nőt, akkor nem az jut eszembe, hogy "de jól néz ki, jó lenne ágyba dugni..." hanem az, hogy "nagyon csinos az a nő, de az én kis feleségem legalább ilyen csinos és neki sokkal jobban állna ez a ruha. És de jó lenne most az én kis feleségemmel egy nagyot szeretkezni...". Érdekes, nem?
Én nagyjából ismerem magamat és vágyaimat. Ha kívülállóként én akarnám felizgatni "magamat" (ez most hülyén hangzik, de értsd jól), akkor az nagyon könnyen menne, nem kellene sok idő, hogy szinte magamon kívül kezem-lábam reszkessen a vágytól.
Azt viszont nem tudom, hogy Neked milyen vágyaid vannak. Ha Te becsukod a szemed és elképzelsz egy szituációt ami benned ébreszt fékevesztett vágyat, akkor abban a szituációban mi történik? Van ilyen szituáció? Szinte biztosan. Valószínüleg több is. És remélem, hogy én is szereplek a szituációban! :-))
Miért nem mondod el? Miért nem tudunk ezekről a dolgokról beszélni? Azt kérdezted tőlem: olyan szépen írok a blogomban, miért nem tudok/tudunk így beszélni? Miért nem tudunk? Én azt érzem, hogy én többször tettem rá kisérletet, de valahogy nem tudunk megnyílni egymásnak. Én nem merek jobban megnyílni, mint ahogy azt látom/gondolom, hogy Te nyitott vagy valamire. Azt várom, hogy lássam, hogy Te nyitottabbá válsz egy kicsit és akkor én is mernék jobban nyitni. Feszülten figyelek, hogy mikor van egy olyan pillanat, amikor esteleg meg tudunk nyílni egymásnak. Egy kicsit. Egy kicsit jobban. De lehet, hogy Te is így vagy ezzel. Kölcsönösen várunk egymásra és közben nem történik semmi. Így van? Miért kell így lennie? Vagy ha nem így van, akkor mi van benned?
Igen, belül tombolok. Időnként mérhetetlen vágy van bennem dolgok iránt. Vágy irántad. De elfolytom, ami részben biztosan köszönhető a kudarcoknak, a félresikerült kísérleteknek. Pedig csak lehet, hogy beszélnünk kellene.
A vágyakról.
Őszintén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
