Jó lenne
2011.01.21. 10:27
Szia Édesem!
Nem tudom, hogy ezt olvasod-e, vagy inkább mikor olvasod. Nagyon régóta nem kérdeztem már, hogy olvasod-e az írásaimat, de az az érzésem, hogy nem. Nem baj, szíved joga elolvasni, vagy nem elolvasni. Ha fordított helyzetben lennénk, én innám a szavaidat, hogy tanuljak belőlük, és megismerjelek még jobban. Mert igen, tizennyolc év után is tudsz nekem újdonságot produkálni, ma sem ismerlek tökéletesen. Illetve azt gondolom, hogy ismerlek, de nem.
Jobb híján egyéb blogokat szoktam olvasni, amit hozzád hasonló korú nők írnak, akik szintén hosszabb rövidebb ideje házasságban, vagy párkapcsolatban élnek, egy-két több gyerekkel az oldalukon. Az ő gondolataikból, mindennapi problémáikból, örömeikből és bánataikból próbálok megtanulni "női fejjel" gondolkodni kicsit, hogy ezáltal téged is jobban megismerjelek, tudjam, hogy mi tesz téged boldoggá vagy szomorúvá.
Mióta ezeket a blogokat olvasom, nagyon sok újat tanultam. Olyan problémákkal találkoztam, amikről korábban nem is gondoltam, hogy léteznek. Hogy mennyire szenvedhet egy nő is a szexualitás hiánya miatt. Hogy mi késztet egy másikat arra, hogy az általa is minden szempontból ideálisnak tartott férj és két szép gyermek mellett a szeretője után vágyakozzon. Vagy ott egy másik, aki szintén a férje és a szeretője között örlődik. Vagy a nálam egy ötössel fiatalabb srác, aki szinte betüről betüre ugyanazon problémákkal küzd, mint én csak ott még nincsenek gyererek. És még vannak páran. Küzdenek a TEST és a LÉLEK vágyainak kettősségével, miközben élik a mindennapjaikat.
Annyira, de annyira jó lenne a Te gondolataidba is belelátni. Vagy leírva olvasni. A non plusz ultra persze az lenne, ha őszintén, kendőzetlenül beszélhetnénk róla. A saját vágyainkról, és problémáinkról. Hogy ne állandóan kitalálni kelljen, hogy most éppen mit akar a másik. Hogy nem burkolt, észrevehetetlen célzásokból kelljen állandóan olvasni próbálni. Mintha valami rohadt titkos ügynökök lennénk, akik félnek, hogy lehallgatják őket, ezért virágnyelven beszélnek, vagy még úgy se. A másik meg dögöljön bele a megértésbe...
Ez álőszinteség, olyan szerep, ami le kellen végre dobni. Miért egymás előtt kell megjátszani magunkat? Ki a fenével beszéljen az ember őszintén, EGYENESEN, ha nem azzal, akivel TIZENNYOLC éve osztja meg az életét.
Na mindegy, befejezem. Úgysem olvasod.
Majd megpróbálok valahogy beszélni veled erről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gritty goose 2011.01.21. 11:43:19
Egy mosoly után, miért ingerült, feszült hanglejtés esik ki a szánkon.
Csak az érzelmek irányítanak, uralják testünket....mert mi ilyenek vagyunk.
Velem (speciel), ha ilyenkor egy határozott férfias odamordulással közeledne a párom, biztos visszavonulót fújnék....de Ő is, ahogy látom Te is, szeretett teljesen fordultok hozzánk....és itt el is veszett a lehetősége annak, hogy ne törjön ki belőlem a sárkány.
Nem direkt, nem akaratlagosan, hanem mind a lavina, magával sodor. Kicsattanok és akkor annyi annak a kedves mosolynak.
De van olyan állapot, amikor meg valóban a kedves szavak nyugtatnak le.
Ergo, férfi legyen a talpán, aki minket NŐket kezelni tud.:-)))))
Azt meg ne felejtsd el kedves Férj, hogy változunk, ráadásul 7 évente. Az együtt töltött 18 év semmi garancia arra, hogy ismerjétek egymást. A külső behatások, barátok, kollégák, a napi történések, melyeket külön élünk meg, formál, alakít. Aminek köszönhetően néha ott állhatsz és boci szemekkel nézhetsz a kedvesedre, mert nem ismersz rá.
De ez most egy érdekes időszakot hantolt ki az életemből....
Férj 2011.01.21. 17:03:46
Sajnos neha elegendo EGYETLEN rossz mondat, hogy megbantsunk valakit, akit a legkevesbe sem akartunk megbantani. Nem szandekosan, nem akarattal, de megus sikerul.
Szoval tudom, hogy velunk sem konnyu. Az a lenyeg, hogy meg tudjunk bocsatani es tul tudjunk lepni az egy-egy mondat okozta sebeken.
Gritty goose 2011.01.23. 11:27:32
Nem veszett el, csak átalakult.
Ifigenie 2011.01.24. 08:39:33
De ha megmondod neki, és nem olvassa akkor sem, akkor ne haragudj, de tényleg elég nagy gáz van.
Egy nő akkor is elolvasná, mit ír a férje, ha pont leszarja, hogy mi van vele, mit érez, stb. Már csak kíváncsiságból is olvasná!
Te, én szoktam bizonyos blogokban feltenni a kérdést- és a többiek most biztos jót röhögnek, mert te már a sokadik vagy, akinek ezt írom, hogy- nincs feleségnek valakije???
Cipikus 2011.01.24. 12:04:01
éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.01.24. 15:41:12
Ifigenie 2011.01.24. 16:13:01
2. érdekli, de nem tud vele mit kezdeni
3. tudna mit kezdeni, csak már lehet, hogy tényleg késő
4. ha amúgy is kommunikációs problémákról beszéltünk, lehet, hogy ez sem egy jó csatorna feleséghez, így mindegy is...
5. akármi más, ami miatt ilyen- napi teendők, fásultság, emlékek (pl. gyerekkori) vagy akármi...
Cipikus 2011.01.24. 16:45:59
6. "tudathasadas", (ami nalunk jellemzo) a partneremnek teljesen mas az elmenye egy megtortent jelenetrol - percekkel kesobb torzul es nem kepes visszaadni. Itt sajnos egy oldalrol hallunk mindent.
Mit modnott a feleseged korabban mikor olvasta a blogot? Ha meghatodott, megertette es egy jot szeretkeztetek akkor a 6-os pont nem lehet igaz. Viszont ha nem igy volt akkor...