Miért nem?

2011.01.24. 10:41

Hogy miért nem olvassa el amit írok? Fogalmam sincs. Tényleg nincs. Tudja, hogy írom, és régebben bele-bele olvasott. Aztán egy ideje nem. Azon gondolkoztam a napokban, hogyha leírnám ide, hogy van egy szeretőm és részletezném, hogy miket művelünk, akkor mennyi idő telne el a bejegyzés és a számonkérés között. Lehet, hogy angyali nyugalommal irogathatnék az esetleges nőügyeimről, sose kérné rajtam számon...

Talán mert mindíg van egy vagy több "Sokkal Fontosabb Dolog". Ezek olyan dolgok, amik priorításban mindíg a legelső helyen szerepelnek, még kettőnk kapcsolatát is megelőzve. És ha egy "Sokkal Fontosabb Dolgot" kiiktatunk, akkor hamarosan jön egy következő. Mert mindíg van következő.

Egyszer november végén összevesztünk azon, hogy én megkérdeztem Tőle, hogy miért nem olvassa, nem érdekli?  Akkor még a veszekedést követően gyorsan elolvasta visszamenőleg pár bejegyzésemet, hogy képbe kerüljön. Tudtommal az utolsó amit elolvasott, az a "köszönöm" volt, mert kíváncsi volt, hogy "utána" írok-e valami és vajon mit.

Most őszintén, nem szánalmas dolog, folyamatosan jelezni, felhívni a figyelmét valakinek, hogy "hahó, olvasd már el amit írok, lécci, mert a legmélyebb gondolataimat írom le csak neked, rólunk, kettőnkről"? Mintha kurválkodnék a gondolataimmal és el akarnám adni magamat.

Van-e valakije? Szinte biztos vagyok benne, hogy nincs. DE Istenemre mondom, néha azt gondolom, hogy lehet, jobb lenne, ha lenne, mert talán az felrázná, kimozdítani abból az elefántcsont toronyból ahová bezárkózott. Akkor tudnám, hogy vannak vágyai, amit én ugyan képtelen vagyok felébreszteni, de más igen. Maghasadni a szívem bánatomban, hogy az akit tiszta szívből, igaz szerelemmel szeretek, annak testében, lelkében, szívében MÁS ébreszt vágyat, de legalább tudnám, hogy ez számára boldogságot jelent, ha nekem keserűséget is.

Így viszont ő sem boldog és én sem vagyok az. Élünk egymás mellett, szívünk mélyén egyikünk sem tud létezni a másik nélkül, mégis boldogtalanok vagyunk, és ezen KÉPTELENEK vagyunk változtatni. Engem az megőrjít és egyre jobban elkeseredem.

Ő, aki több diplomával, doktori címmel rendelkezik, külsőleg gyönyörű és másokban is vágyat ébresztő, mindíg kifogástalan megjelenésű, tökéletesen csinos és maximálisan nőies, Ő aki pár éve még az ország egyik legnagyobb iparvállalának a felügyelő bizottságában foglalt helyet, embereket írányított és emberek sorsa felett döntött, Ő most tökéletes határozatlansággal szemléli saját magát, engem, a kapcsolatunkat és egyáltalán az életünket. És nem tudom, hogyan tudnám felrázni. Őt. Magunkat.

Persze, írtam, hogy ez mindíg két emberen múlik, és bennem is van számtalan hiba, számtalan idegesítő dolog. Például reggel morcos vagyok. Reggel mindíg sietek, sietnék, és rettenetesen idegesít, hogy képtelenek vagyunk időben elindulni. Soha. Persze valószínüleg ha egyébként kiegyensúlyozott lennék, akkor minden egyéb dolgora sokkal könnyebben mosolyognék. Így viszont mérhetelen mennyiségű feszültség gyülemlik bennem a fent említett tehetetlenség miatt, amit nem tudok, hol levezetni és a legkisebb konfliktus forrásnál ez kipattan. És nem tudok rajta mosolyogni, hanem robbanok. Kicsit vagy nagyot. Ha rákötnének egy generátorra, a környéket el tudnám látni árammal...

Ez a 22-es csapdája. Tyúk vagy a tojás. Tegnap este beszélgettünk. Sok mindenről. Mondtam neki, hogy nagyon-nagyon szeretném látni rajta, a szemében a VÁGYat, hogy akar engem, és engem akar és ezért tenni is kész. Hogy megfogjon, hogy elcsábítson, hogy érzetesse velem, hogy ő a nő és én pedig férfi vagyok. Azt a választ kaptam, hogy ezt ne várjam, mert ő nem ilyen.

Van köztünk egy fal. Ezt ő mondta. Nem a jó oldalamat látja hanem a rosszat. Ha közeledni próbálok, kedves vagyok, mosolygok, akkor sem ezt látja, hanem azt az arcomat, amikor morcos vagyok, amikor dühös, amikor veszekszem. És ez taszítja automatikusan. Ez falat emel kettőnk közé.

Nem tudom mennyi idő kell ezt a falat lebontani? Le lehet-e egyáltalán bontani? Írtam itt még szeptember elején, hogy tudom: nekem kell változnom, ha azt akarom, hogy ő is változzon. Megpróbáltam. Ezt ő is elismeri. Probáltam sokat moslyogni, lazábban kezelni a dolgokat, még kedvesebb, figyelmesebb lenni. De nem láttam semmi változást. Lehet, hogy két-három hónap nem elég.

Fogalmam sincs merre induljak tovább. Megpróbálok ismét/továbbra is kedves és mosolygos lenne, nem durcás, nem veszekedős. Még mosolygosabb, még kedvesebb. Elfolytom magamban az elementáris erővel felszínre törni akaró, iránta érzett szexuális vágyat, lenyelem az ezzel járó feszültséget. Talán hosszabb idő alatt ki tudom őt mozdítani az elefántcsont toronyból. Talán fél év. Vagy egy év. Vagy több. AKAROM!

Feszültség levezetésként pedig elmegyek kárátézni. Mint Ross a "Jóbarátok"-ban :-)))

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ferjemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr102609294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gritty goose 2011.01.24. 11:08:23

Vannak dolgok, amiket el kell fogadnunk....akár magunkban, akár a másikban!

"ezt ne várjam, mert ő nem ilyen."
Akár csak a páromat hallanám.:-(
Szombaton mégis képes volt jóval szenvedélyesebbnek lennie, mint eddig valaha. Talán a belőlem áradó szexualitás, talán mert kicsit más voltam...még nem tudom miért, de sikerült kibillenteni.
Nem hiszem, hogy ez egy stagnáló állapot lesz, inkább ez egy kirívó eset, de örülök neki.

Úgy látom, mint ha nem tudnátok egymást kezelni.:-(((

Ő a mérgességedet, Te pedig a szexualitását.
Én az elején játékossággal ütöttem el a kedvesem feszültségét. Bevált.:-)))
Pedig jó lenne, ha a feleséged olvasna, talán ötletet kapna.:-)
A szexualitásra nekem sincs tippem.:-(

Hajrá karate. Nekem is jó feszültség levezetés volt a zumba, most leköt az angol.:-)

Ifigenie 2011.01.24. 12:03:05

Férj! Nem is tudod, mennyire mennyire ugyanolyanok vagytok, mint mi.
De ezt már írtam neked.
És ha ebből indulok ki, nem tudok neked mást írni, csak azt, ami velünk is történt.
F. hiába változott, hiába lett kedvesebb, és tartotta magát vissza (szex terén), nem lett jobb, de miért is nem?
Mert addigra már ott volt Sz. noha még nem teljes valójában, csak előkészületben.
Köztünk F.-jel addig volt elég jó minden, amíg meg volt a közös világunk, ami az utazásokban merült ki.
Amióta az nincs vagy nagyon lecsökkent, azóta sehogyan sincs meg az egyensúly.
Tegnap utaztunk, elég sokat, és megint olyan volt, mint régen.
Hülyeség lenne, hogy ilyesmin múlik,de akár lehet is.
De egyet aláírok.
Sosem kívántam F.-t, kívánom viszont Sz.-t és ezen akárhogyan is akárhányszor is akartam változtatni, sosem sikerült.
Lehet, hogy tényleg személyfüggő a vágy...
DE mi lenne, ha egy kicsit nem is kedvesebb lennél, hanem elérhetetlenebb?

Férj 2011.01.24. 12:20:19

@Ifigenie: Jó. Tény és való, hogy azt még nem próbáltam. Mármint elérhetetlen lenni. Megpróbálom, nem sok veszíteni valóm van, valószínűleg rontani nem tudok a helyzeten.

Elérhetetlen leszek.

strawberry fields forever 2011.01.24. 13:02:28

@Férj:

Azon túl, hogy elérhetetlen leszel (megjegyzem tapasztalatom szerint hatásos igencsak), ezeket a gondolatokat miért nem mondod?

Nem értené?

Nem venne komolyan?

Már írtam Ifinek is, hogy a kommunikáció csodákra képes.

Higgyétek már el könyörgöm!

Férj 2011.01.24. 13:35:06

@strawberry fields forever: Hidd el, számtalanszor mondtam már. Próbálunk kommunikálni, de nem megy, nem működik.

Elbeszélünk egymás mellett, mindenki a saját mondandójára koncentrál, és meg sem hallja, hogy mit mond a másik.

Prekoncepcióink vannak, amiket képtelenek vagyunk átlépni. Azt gondoljuk, mi jobban tudjuk, hogy mit gondol a másik, mint ő maga.

Mindketten ilyenek vagyunk.

De ez az elérhetetlenség, most adott egy új löketet. Valami amit még nem próbáltam. Igazából hirtelen nem is tudom hogyan álljak neki. De hátha ez kimozdít a holtpontról. Így vagy úgy. Már annak is örülnék.

Gritty goose 2011.01.24. 13:48:45

@Férj: Ugyan már, mi az, hogy eddig nem próbáltad? Akkor eddig minden nő megkapott, aki csak akart téged?!
;-)

Ifigenie 2011.01.24. 14:08:39

@strawberry fields forever: nézd, a kommunikáció valóban csodákra képes, de van az a szint, amikor nem elég, vagy már nem elég, vagy esetleg kevesebb, mint akármi más, vagy akármilyen más kommunikáció. Értsd ez alatt, hogy nem csak szavak vannak a világon, és kommunikálhatja magából azt is a tetteivel, hogy "nézd, ha leszarsz engem, akkor nem sokáig fogom bírni, és én is le foglak szarni téged...", hidd el, egy jó helyen, jó időben eltalált mozdulat, pillantás, érzelem, ezerszer többet ér, mond, mint akármelyik szó akármilyen közegben.
És sose felejtsd el, hogy már túl vagyok ezeken (hasonlókon), és annyiszor jó lett volna, ha F. kicsit elérhetetlenebb (tudom, hülyén hangzik, de így van), és nagyon ritkán, amikor így volt, akkor azt vettem észre magamon, hogy küzdök érte...és ez jó érzés volt.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.01.24. 14:19:56

Nem értem, miért nem kíváncsi Rád, a gondolataidra a párod. Amíg egy kicsit is szerettem exemet, faltuk egymás szavait. Éjszakai műszakban sok levelet fogalmazott meg nekem, akkoriban még nem volt az internet ilyen elterjedt. Sokat jelentettek azok a sorok számomra. És néha tényleg egyszerűbb így megfogalmazni, mint face to face belemondani a másik szemébe, bár vele irtó sokat beszélgettünk is.
És igen, mindig vannak fontosabb dolgok, de néha azért legalább utólag beleférhetne, hogy "beléd" olvasson. És ismerve magamat én tutira nem állnám meg szó nélkül, lereagálnám, amikről írsz akár tetszik, akár nem!!! ;)))

Amúgy köszönöm, hogy ilyen őszintén írtok a problémáitokról (is), remélem sikerül belőle tanulnom, és erőt merítenem nehéz percekben... :D

Ifigenie 2011.01.24. 14:30:30

@Ifigenie: még az jutott eszembe, hogy lehet, hogy ugyanzokat olvassa, amiket már réges régen tud, vagyis ugyanúgy próbálod neki, csak most nem mondani, hanem leírni, hogy mi van.
Ez pedig lejöhet úgy is neki, hogy már halálra únja, mert ismeri...csak gondoltam, de nem biztos, hogy így van.

kozgaztanar 2011.01.24. 14:47:57

érdekes dolgok ezek...

először is a konkrét felvetéshez: már miért kéne, hogy olvasson?! De most komolyan! Szerinted az normális dolog, hogy nem tudsz elmondani neki dolgokat, vágyakat, stb., aztán leírod ide és akkor majd ő elolvassa és... és?
Ez nem erre való! Ha akarsz, akkor írj blogot magadnak vagy a közönségnek, vagy a pszichológusodnak, akinek fizetsz azért, hogy olvassa.
A csajoddal meg beszélj.
Ha nem megy azonnal, akkor másnap, vagy harmadnap. Jó hogy nem a pad alatt leveleztek, mint ált. isiben! (Bocs, hogy keményen fogalmazok!)

Az általános problémahalmazhoz: tulajdonképpen mi is a probléma? Hogy nem jó együtt? Hogy magányos vagy szellemileg/érzelmileg/testileg? Vagy csak annyi, hogy nincs elég szex?
(nem mintha ez utóbbi jelentőségét lebecsülném...)

Emlékszem, hogy a 20 éves érettségi talin kérdezték a csajok, hogy mi van velem? Mondom, hogy ez, meg az, meg, hogy hát, a szex, az lehetne több... a fiúk meg (már aki hallotta) bólogattak.
Nem akarlak kiábrándítani, de a család és az ifjúkori vad szexcsaták, nos az két különböző dolog. Persze ettől még lehet végigszexelni a szombat délutánt, csak ahhoz mondjuk el kell menni egy wellness hétvégére, vagy le kell passzolni a gyereket a nagyszülőkhöz. De az már nincs, ami egyetemista korunkban, hogy üres a kecó és más dolgunk nem igen van. Régi szép idők! Bizony.

Mi tehetsz, ha Neked kevés, neki elég? Pornót nézel és megoldod magadnak, levezeted (karate, stb.), brómos teát iszol, szeretőt (alkalomit vagy normált) tartasz. Gondold végig, és állj elé, hogy minden szép és jó, csak neked kevés a szex és ez annyira szar, hogy valami orvosság kell rá. Segítsen keresni.
Ilyesmik jutottak eszembe. Most. Ennyi.

Gritty goose 2011.01.24. 15:01:00

@Ifigenie: ""nézd, ha leszarsz engem, akkor nem sokáig fogom bírni, és én is le foglak szarni téged...", hidd el, egy jó helyen, jó időben eltalált mozdulat, pillantás, érzelem, ezerszer többet ér, mond, mint akármelyik szó akármilyen közegben."

Én már ezt próbáltam, meg az elérhetetlenséget is, nem jött be!
Mikor azt mondtam, hogy ha ez nem változik, szeretőm lesz, akkor a férfiúi önbecsülését tiportam (utólag ez derült ki), nem kezdett el kaparni, pedig ez lett volna a logikus.
Mikor elérhetetlen voltam, akkor kapart, de csak a szeretetemért és nem a szexualitásomért.

Szerintem nincs recept, minden ember más, mindenkihez más a kulcs. A Férjnek az a feladata, hogy a saját asszonykájához megtalálja a megfelelő kulcsot. Hogy ez az elérhetetlenség, a közöny, vagy bármi más, az idővel derül ki.

De tény, nem egy szerencsés helyzet, hogy nem olvassa....ezzel akár azt is üzeni (AKÁR, nem akarok semmit sem belemagyarázni!), hogy nem érdekelsz, nem érdekelnek a lelki nyűgeid.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.01.24. 15:52:43

lehet, hogy elérkezett az a pont, amikor segítséget kell kérnetek. pszichiáter (he-he, valódi), párterapeuta, mediátor, akármi...
másrészt viszont, ezek a változások nagyon sok időbe telnek. különösen akkor, ha már ilyen sok évet voltatok együtt és bizonyos viselkedésminták már "beégtek", tehát lehet, hogy egyszerűen több időt kell neki adnod és közben a tettek beszélnek...

a játszmázásnak (elérhetetlennek lenni, vagy közönyösnek, vagy erőltetetten kedvesnek stb)én nem vagyok híve. ettől még bejöhet. bár nem nagyon szokott hosszú távon...

Ifigenie 2011.01.24. 15:57:39

@éniskócos: nem akartam neki azt írni, hogy "bazd meg, minden hiába, mert nálunk is az volt..."
Mert nem ismerem őket.
Ha ismerném, akkor mondanám, hogy hiába, vagy nem hiába...
Az éremnek mindig két oldala van.
A legjobb lenne talán, ha feleség is blogot írna, és abból talán kiderülnének dolgok...nem tudom...én csak azt akartam, hogy náluk ne legyen ez, ami nálunk- mert kisértetiesen hasonlít a helyzet, és csak azért írtam, hogy még talán bármi módon, de megelőzhető ez...aztán ki tudja...lehet, hogy már nem, és írjuk azt Férjnek, hogy legjobb, ha bele törődik a sorsába...
Csak ki tudja, attól jobb lesz-e neki?! Valószínűsítem, hogy nem.

Gritty goose 2011.01.24. 16:17:53

@Ifigenie: Mondjátok meg nekem, bele lehet törődni?
Én nem hiszem.
Vagy reménykedsz és általában ilyenkor még próbálkozol javítani, formálni, alakítani, vagy reményvesztetten más valaki felé lépkedsz. De szerintem az sem beletörődés. Cselekszel valamit, amitől boldog leszel, amitől a hiányérzeted ki lesz elégítve.

Férj 2011.01.24. 16:37:39

@Ifigenie: @Csak_egy_lány: @éniskócos: @Enchantée: @strawberry fields forever: @kozgaztanar:

Semmiképpen sem akarok beletörődni és nem is fogok. Tenni akarok ellene, minden eszközt megragadni, ami alkalmas lehet. Az elérhetetlenségtől a kommunikáción át, bármit.

Lehet, hogy ez a blog írás nem a legalkalmasabb eszköz, és óvodás megoldásnak tűnik, de legalább megpróbáltam valamit tenni. Nem működik. Azt nem értem el vele amit szerettem volna, ellenben számtalan megfontolandó véleményt és ötletet kaptam Tőletek. Ha másért nem ezért megérte.

Továbbra is írni fogom, de talán inkább már magamnak és azoknak akik olvassák.

Most pedig megnézem, hogy az elérhetetlenséggel tudok-e egy icipici kis vágyat ébreszteni. :-)

Ifigenie 2011.01.24. 16:43:13

@kozgaztanar: nem a szex kevés neki, hanem a felesége kevés neki!!!
DE nem akar mást, hanem a feleségét akarja!!!
Vannak ilyen férjek még a világon...és nehéz nekik.

Gritty goose 2011.01.24. 16:43:34

@Férj: Akkor irány a karate terem?

Ifigenie 2011.01.24. 17:03:26

@Férj: ja, és hogyan akarsz elérhetetlen lenni?
Ki fogod bírni??
(jó kérdések, mi?!)

Férj 2011.01.24. 17:09:43

@Ifigenie: Jelen pillanatban halvány lila fogalmam sincs hogyan leszek elérhetetlen.

Ki fogom-e bírni? nem tudom. Majd a karate segít!!!

mokuslanyka 2011.01.24. 22:23:47

Kedves Férj és többiek :)

Azt hiszem, fiatalabb vagyok nálatok (28 éves) és párkapcsolatom sincs (és még nem is volt igazán). De hiszem és tudom, hogy van egy fiú, aki csak rám vár, akinek csak én vagyok az ajándék az életében. Gondolhatjátok és mondhatjátok azt, hogy naív vagyok vagy idealizálom a párkapcsolatot, de még nem találkoztam olyan fiúval, aki igazán megdobogtatta volna a szívemet. De ami késik, nem múlik :) és azt az időt, amit a várakozással töltök, tartalmasan is eltölthetem (és nem az éjszakás dorbézolásokra gondolok). Szerintem készülni kell a házasságra, a házaséletre. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem sajnos nem tanították meg a szüleim azt, hogy hogyan kell a másikat szeretni. Nem panaszkodhatom, nagyon szerettek engem és a húgomat és mindent megadtak nekünk erejükön túl, de kapcsolatuk talán sose volt egymással, csak egymás mellett éltek, nem együtt. Sose láttam, hogy beszélgettek volna, vagy kettesben töltöttek volna időt, vagy hogy együtt elmenjenek valahova. Persze azt nem tudom, hogy mi történt kettőjük között az ágyba, de azt hiszem, az hogy 14 év után elváltak, nem jelent túl sok jót e téren se. Egy dolgot tudok biztosan: Én nem akarok így élni!!! Soha!!! Ezért válogatom meg, hogy milyen fiút engedek magamhoz közel. Ezért olvasok az interneten blogokat, cikkeket, ezzel kapcsolatos könyveket, hogy tanuljak tőletek, hogy megismerjem a férfi lélek titkát. Hogy folyamatosan el tudjam majd csábítani a férfit akit szeretek és hogy a férfiassága csak miattam ágaskodjon. És most töröljétek le a képetekről a mosolyt, de még intimtorna tanfolyamra is jártam és a gyakorlatokat folyamatosan végzem, ugye mindenre oda kell figyelni alapon :))))))

Én úgy gondolom, hogy kedves Férj és Feleség, ti egymásnak vagytok az ajándék! Sajnos én se értem, hogy miért tűnik úgy, hogy a feleséged közömbös, nem törődöm veled vagy hogy miért nem ért meg…stb. Először is lehet hogy nem veled vagy az életetekkel van problémája, hanem például a szüleivel. Én 26 évesen tudtam elvágni a köldökzsinórt az anyukámtól (ez egy hosszú történet és most rólatok van szó). Azt már előző írásaidban is említetted, hogy nincs megelégedve önmagával és hogy feszeng a szüleivel való találkozások során. Ezt csak ő tudja lerendezni magában, magával. Amiben te nem tudsz neki segíteni, nem tudod noszogatni, nem tudod támogatni, bármennyire is szeretnéd.

De segíthetsz másban :) aminek hatására talán magával sikerül rendbe jönnie.

Szeretnék a figyelmedbe ajánlani egy írót: Gary Chapman-t. Ő egy keresztény hívő lelkipásztor, aki a szeretet nyelveiről ír. Ne ijedj meg és kérlek ne legyenek előítéleteid amiatt, hogy keresztény!!! A legismertebb és legnépszerűbb könyve az Egymásra hangolva. Néhány idézetet a könyvből ezen a honlapon el tudsz olvasni: idezet.wordpress.com/category/gary-chapman/ Ha barátok lennénk, akkor most a kezedbe nyomnám a könyvet, hogy olvasd el, de sajnos ezt nem tudjuk megtenni. Ezért kérlek, hogy vedd meg és olvasd el (2.200,- Forint a Good News könyvesboltban). Ha pedig elolvastad, akkor add oda a feleségednek!! Ha pedig már mind a ketten elolvastátok, akkor tudtok róla beszélgetni. Így esetleg megismerhetitek, megtanulhatjátok egymás szeretet nyelvét. (Ha tetszik a könyv, akkor csemegézz a szerző többi könyve közül is! Érdemes!!)

Aztán azt se felejtsük el, hogy te vagy a család feje!!És szerintem igen is kell, hogy minket nőket vezessenek (vezessenek, ne irányítsanak, remélem értitek a különbséget) Finoman vagy erősen, de alkothatsz szabályokat a családodban. Nekem például nagyon tetszik, amit énkiskocos írt az egyik kommentjében „azt mondják napi 1 óra, heti egy este, havi egy nap és évente egy hét együttlét”. Mond meg az asszonykádnak, hogy minden este 1 órát csak együtt töltötök, amikor tudtok egymással beszélgetni. Jelölj ki egy konkrét időpontot és ragaszkodj hozzá, hogy bármi más is legyen fontosabb, tegyétek le a mást és igen is figyeljetek 1 órán keresztül csak a másikra. Először biztosan nehezen működik majd, de szerintem hozzá lehet szokni és természetessé válik (mint az, hogy lefekvés előtt fogat mosunk – jobb esetben naponta többször is :) Ha az elején úgy érzed, hogy elbeszéltek egymás mellett, az nem baj, de már együtt vagytok és egymásra figyeltek. És előbb vagy utóbb megfogjátok érteni egymás szavat.
Beszélj egy barátoddal vagy többel, vagy a nagyszülőkkel, hogy melyik nap lenne jó számukra, hogy segítsenek nektek, hogy a gyerekekre vigyázzanak. Ha egyeztettél velünk, akkor közölheted a feleségeddel, hogy pl. minden csütörtök estét együtt töltitek. Ilyenkor el tudtok menni sétálni vagy egy moziba. Idővel vágyni fogtok az együtt töltött, tartalmas estékre. stb… de tudod te, hogy mi a dolgod :)

Sajnálom, ha egy kicsit hosszúra sikeredet. És ne haragudjatok, hogy tapasztalat nélkül osztom az észt, de talán egy kicsit segíthettem én is nektek!

Nagyon szorítok, hogy egymásra találjatok!!!! Isten áldja meg az életeteket!

Ifigenie 2011.01.25. 08:24:07

@mokuslanyka: hát nem is én lennék, ha erre nem írnék semmit!
Először is, én is 28 éves vagyok, úgyhogy nem vagy fiatalabb, legalábbis nálam nem- csak én egy férjjel, két gyerekkel, és egy szeretővel "gazdagabb" vagyok.
Olyan jó, amiket írsz, és igen, így kell hozzáállni, és azt gondolom, mind így indultunk.
DE
Engedd meg, hogy egy hasonlatot írjak (ne röhögjetek, nem kaják lesznek benne).
Amikor elképzeled, hogy szeretnél egy kisbabát, magadat látod, ahogy édesen gügyögsz vele, öltözteted a szebbnél szebb csecse ruhákba, minden tökéletes, nincsenek gondok, nagyokat szundítotok és sétáltok együtt, mindenki téged irigyel, stb...
Amikor megszületik a kisbabád, bár fentiek mind így vannak, pláne, ha alakítod is, de néha napján rádjön egy érzés, amit úgy hívnak, hogy "nem így képzeltem az egészet"- és ehhez még csak nem is kell háromnap kialvatlanság, sem egyéb nagyobb gond.
Nos mivel már pár dolog a hátam mögött van, joggal mondhatom, hogy az életben több dologgal is így van ez.
Nagyon jó, és becsülendő, ha valaki készül valamire, DE sosem készülhet fel MINDENRE és akkor jön természetesen egy olyan dolog, amire nem készültél föl.
Nekem mindenre volt forgatókönyvem, tényleg, akármilyen élethelyzetre, szituációra, és azok mind nem történtek meg velem.
És noha sosem mondtam, hogy tuti soha más férfi nem lehet az életemben, mégsem gondoltam rá konkrétan, hogy lesz.
És láss csodát, lett is.
DE a dolgok korábban kezdődtek.
Én olvastam Chapmant, és olvastam a Házasság vagy szövetséget is, és még számtalan hasonló témájú könyvet.
Csak hogy hiába véltem felfedezni benne jó dolgokat, azok sosem segítettek.
Ennek bármi is lehet az oka, esetleg, hogy nem akartam eléggé, stb., de hidd el, el jön egy idő, amikor belefáradsz...és csak élsz...és nem gondolkozol...és olyankor jönnek a váratlan helyzetek....
És mivel nagyjából sejtem, hogy mit érezhet FÉRJ felesége hidd el, hogy nem a szüleivel van baja...

Gritty goose 2011.01.25. 08:32:14

És A KÖNYV ismét előtérbe kerül....:-))))

Mi olvastuk...kicsit talán segített is, de erre majd pár év múlva tudok majd biztosan válaszolni.

aJeti 2011.01.25. 22:31:50

én is ezt a könyvet akartam írni, mint lehetséges pozitív hozzáállást.

de olyan nekem nincs. elkényelmesedett, nem gondolkodik, önző. írtam már ezt egyszer, de most akkor mégegyszer.

nem beszólni akarok. csak fejtetőn kell suhintani, mert nem fog észbekapni magától. az úgy jó is ahogy @kozgaztanar mondta.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.01.28. 19:12:53

@mokuslanyka: teljesen igazad van, nem is érdemes másképp nekiindulni...
másrészt meg az van, amit @Ifigenie: is írt. a dolgok valahogy másképp történnek, mint ahogy eltervezzük...
@aJeti: most már tényleg muszáj éleszek elolvasni... idő, idő, idő :(
süti beállítások módosítása