Vágygyilkosság
2010.09.29. 10:38
Az ember felkel reggel, zuhanyzik, reggelizik, segít készülődni a kölyköknek, - akiknek reggel a tv mindíg fontosabb, és képesek egy zoknival kezükben tátott szájjal percekig mozdulatlanul a képernyőre tapadni - aztán elindul, részben egészben elviszi a kölyköket az oviba, aztán 40 percig tömegközlekedik míg beér az irodába, majd próbálja rendszerezni a gondolatait és valami értelmes dolgot alkotni, amiből majd üzlet meg pénz lesz.
Aztán ahogy haladnak az órák növekszik a produktivitás, de persze a gondolatok pihenésképpen néha-néha elkalandoznak. Én speciel rád szoktam gondolni Drágám. Felidézem, hogy ma is milyen csinos és elegáns voltál, vagy eszembe jut valamelyik legutóbbi szeretkezésünk, és felébred a vágy, hogy talán ma ismét lesz időnk egymásra és talán valamivel fűszerezni is sikerül az együttlétet, valami izgalmassal, egy szexi vagy különleges ruhadarabbal, vagy helyszínnel a lakáson belül, vagy talán játszadozunk egy kicsit egymással. Ez aztán erőt ad, az ember még produktívabb lesz, és persze egyre gyakrabban és egyre mohóbb vággyal gondol az estére.
Aztán hazaérkezel, mosolygós üdvözlés, egy ölelés, csókok, esetleg egy gyors egymáshoz bújás a hálóban, és a vágy és a remény fokozódik. Aztán jönnek az apró zavaró jelek. A kölykök egyre nyűgösebbek, valamelyik mindíg nyíg, nem akar vacsorázni, nem akar fürdeni. Vagy már megint megy a mosás és teregetni kell. Vagy éhes vagy de persze "nincs időd" vacsorázni, stb. Az ember próbál a kedvedre tenni, elsimítani az ügyeket, nehogy rossz kedved legyen, nehogy ideges legyél.
Aztán a tetőponton történik valami. Valami apróság. Tegnap egy pohár almalé borult ki éppen. Ekkor elpattan a cérna, a kölykök szófogadatlan neveletlen kölykök lesznek. Én rossz férj aki otthon nem segít semmit, és nincs a családdal, de ha vele van is abban sincs köszönet. Mert mi nem vagyunk igazi család. Én nem vagyok sem jó férj se jó apa.
És a vágy másodpercek alatt meghal. Ilyenkor már tudom-látom, hogy az egész nap során tervezett-vágyott esti együttlét felejtős. Ma már próbálkozni sincs értelme, mert csak kudarcélmény lesz belőle. Marad a remény, hogy talán holnap, holnap este fél tizenegy és fél tizenkettő közöt, ha az egész nap úgy alakul és ha nem alszol el az istenek is úgy akarják, akkor talán...
Az este további programja a szokásos: fürdetés, fogmosás, meseolvasás a kölyköknek. Te tíz óra körül leülsz a kanapéra és nagyjából három perc alatt már alszol. Én lemosom a cipőket, kipakolom majd bepakolom a mosogató gépet, elrakom a ruhákat a hálószobában (lásd a korábbi bejegyzéseket). Esetleg olvasok kicsit majd kb negyed órán keresztül ébresztgetlek, hogy legalább a hálószobába gyere át hozzám aludni.
És utálom azokat az interneten irogató köcsögöket, akik hosszasan ecsetelgetik, hogy reggel ébredés után a párjuk hogyan szokta őket orálisan kényeztetni, hogy jobban induljon a nap...
Talán holnap...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
