A pénteki bejegyzés talán túl szókimondóra, túl célratörőre sikeredett, olyan mintha nem is én írtam volna. Valószínüleg elvesztettem a türelmemet már csütörtük este, és kizökkentem az egyébként jól felépített stratégiámból. Ebben sok minden közrejátszott, és most elsősorban üzleti dolgok, nem kell részleteznem, Te is tudod miről beszélek.

Aztán péntek délben megoldodott minden, amiért az előző napokban idegesek voltunk az sikerült, megnyertük, és ebben nem kevés munkája volt mindkettőnknek. A megkönnyebbülés érzésével együtt sokkal könnyebb volt ismét koncentrálni és türlemesnek lenni. Mindketten tudtunk mosolyogni egymásra, türlemesen beszélgetni néhány gondolat erejéig kettőnkről is. Ismét azt érzem, hogy jó irányba haladnunk, de még sok falat kell lebontanunk, hogy elérjük a célt.

Többek közt a pesszimizmusodat is el kell tüntetnünk. Hogy a jó dolgoknak őszintén, tiszta szívből tudjál örülni, és ne rögtön azon járjon az agyad, hogy mi fog "közbe jönni". Hogy hinni tudjál abban, hogy amit szeretnénk az igenis megtörténhet, el tudjuk érni. Hogy a rossz dolgoknak is tudd a jó oldalát nézni. Mindíg vannak olyan dolgok amiket nem akarunk, mégis megtörténnek. De ha folyamatosan azon rágódsz, hogy legközelebb vajon milyen rossz dolog fog történni, akkor nem tudsz örülni az éppen meglévő jó dolgoknak, nem tudod élvezni az életet. És nem tudsz kiengedni, elllazulni, átadni magad a jó dolgoknak.

De ehhez Te is kellesz! Egyedül nem tudom, csak ha Te is akarod!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.